A következő három nap
Nem szeretek beszámolót írni olyan élményekről, amiket az idióta baráti társaságaimmal élek át, mert figyelmetlenül és felszínesen követem végig az adott filmet, színházi előadást, kiállítást, ésatöbbit.
De most szerdán, Xy kivételesen hagyta, hogy két órán keresztül ne kapjak levegőt.
Persze megint lekéstük a foglalásunkat, feloldották, de az előzetes végére helyet foglaltunk a szokásos nyolcsoros teremben, a „szerelmesszékben”, ahonnan egyszerre lehet nézni a képet és a feliratot.
A film elég hatásosan kezdődik, és még csak röhejesen hatásvadásznak sem mondanám.
A hátsó ülésen egy férfihang – a néző nem tudja, hogy ki – nyögdécsel, hogy „please, please take me to the hospital”, és láthatóan haldoklik, Russel Crow pedig aggódva fordul hátra - egymás után négyszer-ötször. Ez mind darabokban bevágva a főcímbe, amiben egyébként körülbelül háromszor hangzik el a forgalmazó (’a Lionsgate production’, ’a Lionsgate film’, ’a film by Lionsgate Productions’, plusz a főcím előtt a „cégér”).
A hapsi meghal, Russel rémült képe, majd lecseng a főcímzene, és kezdődik a bűvös hármas kerete: „Az előző <b>három</b> év”.
Szerintem elég jó keretet ad neki a hármas szám, és az ezzel való játék, valamint a függő első jelenet, ami – mint később kiderül – a film közepéből random kivágott részlet. Ugyanúgy benyomhatták volna az előtte vagy utána lévő jelenetet, mert mindenhol elhangzik egy-egy súlyos mondat, mindenhol történik egy-egy izgalmas mozdulat, cselekmény, s így sejtelmesebb volt a film, és értetlenebb a néző, aki utána úgy érezte, hogy húdejófilm ez.
Az expozíció gyorsan zajlik és egyértelmű, a nőt rögtön a film elején lecsukják, a pasi hamar dönt és cselekszik, a végkifejletet is hipp-hopp lerendezik. Így, utólag nem is nagyon tudom, hogy a fenébe’ tartott két és fél órát a film.
Mindenesetre sok szép mozzanata van, kevés közhellyel és lapos mondattal, jól előkészített cselekménnyel, csak semmi deus ex machina. Mivel a néző ennek az előkészítésnek szemtanúja, és mégsem ért egy csomó mindent, mert képeskönyv-szerű bevágásokkal tömték tele, a közepétől kezdve végigizgulja. Jó rafináltak ezek a filmes emberek :D
2011. 02. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése